Szubjektíven a tantermen kívüli munkarendről

Kimaxoljuk az otthontanulást: ha az óvodást nem számítjuk, hét gyermekünk jár három intézmény hét különböző évfolyamára. Ehhez jön még két iskola a szülők munkahelyeként. 

Vekerdy Tamás 

Vekerdy Tamás 2013-ban járt a Vajkban, és ott is elmondta, gyakorlatilag szó szerint ugyanúgy, amit most egy pszichológiai portálon megtaláltam: "Általánosságban tudjuk, hogy minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora. Az első három percben: Úristen, a gyerekem butább, mint gondoltam! Ez megrendítő. A második három percben: A gyerekem nemcsak butább, jellemtelen is. Zsoltikám, mit csinálsz, amíg én a matematikáddal a lelkemet teszem ki? Semmit, apa, figyelek. Figyelsz? Még hazudsz is? Nem a kenyérgalacsint gyúrod az asztal alatt? A harmadik három percben: Ez a gyerek engem nem szeret. Ezt eddig nem vettem észre. A tizedik percben elkeseredésemben üvöltök, a gyerek sír. Ez a normál otthoni, szülői korrepetálás lefutási görbéje, jó szülővel, jó gyerekkel, jó kapcsolatban."

Sűrűn gondoltam ezekre a mondatokra ma - és mindennemű lelki gyakorlatra, amit valaha végeztem -, miközben a harmadikosunknak és az ötödikesünknek segédkeztem a nyelvtani anyag feldolgozásában. Pedig gyakorlattal és (a tárgyat tekintve) valamennyi ismerettel is rendelkezem.

Míg sebeket kaptam és osztottam a harctéren, eszembe jutottak azok a szülők, akik nem maradhatnak otthon házi őrizetbe kényszerült utódaik mellett, és a munkából hazatérve, fegyvertelenül küzdenek meg azokkal a problémákkal, amelyekre a pedagógusokat indokoltan hosszú évek alatt, célirányosan készítik fel. Pedig az a felkészítés sem ér sokat tapasztalat és elhivatottság nélkül.  

Vekerdy a Vajkban (2013. november 4.)

Mit tehetünk azért, hogy ez a mindannyiunk számára különleges helyzet legalábbis kezelhető legyen?

Az első tennivaló a rend kialakítása. Ebbe beletartozik az is, hogy tényleg rendet rakunk, fényt, levegőt engedünk be, s kialakítunk egy munkaállomást, ahol a gyermek zavartalanul dolgozhat. De beletartozik az is, hogy olyan többé-kevésbé állandó napirendet követünk, amelyben éppúgy jut idő a tanulásra,  mint a pihenésre, a kikapcsolódásra és - kimondani is szörnyű - a házimunkára. (A mosogatógép bepakolva, a nyolc résztvevővel zajló Play Station-bajnokságban enyhe olasz fölény mutatkozik.) 

A második fontos feladat: lassuljunk le! Ehhez nekünk a nyári szünet elején is napokra van szükségünk, úgyhogy csak türelem! 

A "karantén" ingerültebbé tehet bennünket, de kellő körültekintéssel elmélyültebbé, igényesebbé is válhatunk a hatására. Személyes kapcsolatainkban és szórakozásainkban is. Erre is hatást gyakorol a rendezett környezet, a tervezés, például a tantárgyak, tennivalók sorrendjének meghatározása.  

A harmadik tanács, hogy ne maradjunk egykönyvűek! Az Internet, a televízió, szerencsés esetben a házi könyvtár segítségével változatossá, hatékonyabbá tehetjük az otthontanulást. 

Márpedig a tudásra szükség lesz. A járvány véget ér, az élet folytatódik.