Ígértük, hogy az elmúlt tanév során meghirdetett szépírói pályázatra érkezett legjobb alkotásokat közzé tesszük a könyvtárblogon. Természetesen az abszolút győztes, Romhányi Eszter történetével kezdünk. (A részletes eredmények elolvashatók korábbi bejegyzésünkben.)
A vándorló fiú
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol egy icike-picike malac túr, éldegélt egy anyuka. Ennek az anyukának volt egy fia. Ez a fiú már tizennyolc éves volt.
Egyszer azt kérdi az anyukájától:
- Drága anyukám, egyik nap elmehetek a városba szerencsét próbálni?
- El hát, fiacskám, de estére gyere haza!
- Rendben!
Ezzel aztán útnak indult a fiú. Ahogy ment, mendegélt, meglátott egy gyönyörű szép lovat.
- Nahát, de szép! – kiáltotta. Egy percig sem várt, megfogta a lovat, a ló pedig hagyta magát vezetni. Már majdnem hazaért, amikor megjelent előtte egy boszorkány. Csodálkozott a fiú, mert még sosem látott igazi boszorkányt. A ló viszont nagyon megijedt és elszaladt. A fiú mérgesen rászólt a boszorkányra:
- Tisztában van azzal, mit csinált?
- Igen! – szólott a boszorkány mély hangon, és hip-hop felkapta a fiút a seprűjére, majd így kiáltott:
- Kapcsold be a biztonsági övet!
- Milyen övet? Egy seprűn? – ámult nagyokat a fiú. De amint ezt kimondta, már szálltak is.
 |
| A szerző illusztrációja |
Ahogy repültek árkon-bokron keresztül, csak úgy lobogott a fiú, mint egy zászló, közben a boszorkány ezt hajtogatta:
- Na látod, így jár az, aki nem köti be a biztonsági övet!
- Áááá! Bekötötteeem ééén vooolna, haaa láttaaam volnaaa azt az ööövet!
Közben a fiú anyukája már nagyon hiányolta a fiút, mert már három napja nem látta. De addigra ők már földön-vízen túl jártak.
Végre megérkeztek egy városba. A fiú piros szemmel, borzolt hajjal szállt le a seprűről, és rögtön össze is esett, mert nagyon elzsibbadt a lába. Végül a boszorkánynak kellett becipelnie az ölében, a fiú meg olyan fáradt volt, hogy rögtön el is aludt.
Mikor másnap felkelt, egy szép selyem ágyba ébredt, gyönyörű ruhában. Hirtelen talpra ugrott, mert már nem volt zsibbadt a lába. A boszorkány helyett pedig egy gyönyörű szép királykisasszony állt előtte. A fiúnak nyomban megtetszett a lány és nagy lakodalmat csaptak. A fiú anyuká
ja meg hozzájuk költözött.
Itt a vége, fuss el véle!
