2020. április 2., csütörtök

Gyerek szerepjáték karantén idejére (és tovább!)

A címben rögzített elnevezéssel alakult új fantasy szerepjátékos közösség. A Facebook-on, de tulajdonképpen a Vajk-sziget körül. 







A csoport, mint neve mutatja, elsősorban gyerekeknek szól, nekik kínál - a jelenlegi bezártságban - igényes szórakozási lehetőséget. Persze tudjuk jól, hogy az efféle időtöltés életkortól függetlenül izgalmas, szórakoztató, ráadásul sok hasznos készséget fejleszt. Valamelyest tehát hasonlít az olvasásra... 

Szeretettel ajánlom mindenkinek. 


Csatlakozni ITT lehet.   

Első igazgatónk, Kuhár Ernő

Az 1927-ben épült és átadott intézmény élére előbb Ferenczy Sándort nevezték ki, aki egyúttal ellátta volna a Rendessy-telepen működő társintézmény - a későbbi Piros -, valamint  két óvoda vezetői teendőit is. A besorolás szerint ez volt a 2. számú iskolakörzet Lőrincen. Ezt a döntést szeptemberre megváltoztatták: Erzsébettelepen és Szemerén is Kuhár Ernő lett az igazgató. 


Kuhár Ernő 1909 és 1913 között Muracsányban dolgozott. 1913-ban lett a szemeretelepi elemi iskola tanítója, és az év szeptemberétől otthona is a kerületben volt. Megbecsültségére, elkötelezettségére jellemző, hogy 1937-ben - Horthy Miklós kormányzó hozzájárulásával - III. Borisz király is kitüntette a bolgár Polgári Érdemrend tiszti keresztjével. Az elismerést a budapesti bolgár elemi iskolában végzett kiemelkedő munkájával érdemelte ki. (Az első világháború után számos bolgár-kertész bérelt szántóföldet a Rendessy-telepen. Kuhár Ernő e családok gyermekei részére szervezett magyar nyelvet tanító osztályt azzal a céllal, hogy a fiatalok beilleszkedését, későbbi tanulmányait elősegítse. Később kapcsolatba lépett a Budapesti Bolgár Követséggel és megszervezte a Budapesti Bolgár Iskolát.)



Kuhár Ernő


1927-ben nevezték ki - korabeli meghatározás szerint - a pestszentlőrinci elemi iskolák elemi igazgatójává. A Kond utcai új intézményben az első tanítási nap 1927. szeptember 10-én volt. A három tanteremre 153 tanuló jutott. Beiratkozási díj is volt: 1928-ban 2 pengőt kellett fizetni az állam elemi iskoláiban.

Kuhár Ernő 1935-től 1944-ig a Gulnert vezette, majd a Tanfelügyelőségen tevékenykedett. Az oktatásügy mellett igen aktív civil életet élt. Vezetői feladatokat látott el az Ipartestületben, a Vöröskeresztben és a sport területén is. Öt gyermeket nevelt, valamennyien felsőfokú végzettséget szereztek.

Kuhár Ernő 1945 januárjában hunyt el. 2009-ben Pestszentlőrinc - Pestszentimre oktatástörténetében játszott szerepéért posztumusz díszpolgári címmel tüntették ki.








2020. március 30., hétfő

21 napos kihívás otthonra az olvasóvá neveléshez

A Magyar Olvasástársaságot (HUNRA - Hungarian Reading Association) olvasáskutatók, könyvtárosok pedagógusok, nyelvészek, szerkesztők, gyógypedagógusok és pedagógusképzéssel foglalkozó szakemberek alapították 1991-ben. 


A HUNRA a napokban tette közzé játékos, 21 napos kihívását, amelynek végrehajtása az  élet természetes részévé teheti az olvasást. 

Napi (legalább) 15 perc, három héten át, és megváltozik a világ. 






A "játéktér" PDF-ben:

Képtalálatok a következőre: pdf

2020. március 25., szerda

Fiatalon legendává vált

Szelényi Nándor teljes testnevelői pályafutását Erzsébet-Bélatelep szolgálatában töltötte, így akinek bármi köze volt a Kund (Kond) Utcai Általános Iskolához, tudja, ki volt Nándi bácsi. Munkásságát, példamutató életútját mindenki elismeri, az egykori Népsport portréjában is csak az a rendkívüli, hogy már 1958-ban megjelent. 



Álmodozó fiatalember a Kund utcában


Melyik fiatal ne szeretne álmodozni a jövendőről? Ilyenkor csupa rózsás kép jelenik meg előttük, de csak nagyon kevesen járnak a valóság cipellőjében. S mert ez oly ritka, hadd mutassunk be egy fiatalembert, aki pályájának küszöbén nem kívánt magának semmi csodálatosat, semmi rendkívülit. És mégis álmodozott...

Aki járt már a Kund utca környékén a XVIII. kerületben, s látta az egymás mellett meghúzódó házakat, hallgatta a csendet, s beszippantott a gyárak füstjétől nehéz levegőbe, nehezen tudná elképzelni, hogy valaki ide kívánkozzék. Mégis egy fiatalembernek nem volt egyéb vágya, minthogy ide kerüljön — testnevelő tanárnak.

Szelényi Nándor itt nőtt fel, szereti ezeket az apró házakat, a gyerekeket, az embereket, az itteni levegőt. 1953-ban, amikor elvégezte a Testnevelési Főiskolát, az volt az álma, hogy ide kerüljön vissza — testnevelő tanárnak. Pedig a Kund utcai iskolában nem volt tornaterem, sem a testnevelési órákhoz szükséges sok alapvető eszköz, sőt még rokonszenv sem volt a testnevelés iránt. Ö mégis ide vágyódott. De — ez a kívánsága csak 1957-ben teljesült.

A tennivalók milyen tömege várt az ifjú testnevelő tanárra! S ő hozzá is látott. Először különféle játékokat eszelt ki, amelyeket az udvaron lehetett játszani. A játék vonzotta a gyerekeket, s örömmel várták a testnevelési órákat. Szelényi Nándor azonban nem elégedett meg ezzel, Igazi oktatásra. a gyerekek Igazi testnevelésére vágyott. Ehhez azonban meg kellett teremteni a feltételeket.

Kiszemelte az egyik tantermet tornateremnek, lótott-futott és néhány hét múlva diadalmasan közölte, hogy négy darab bordásfalat is kap az Iskola. Sőt két ugrószekrény is került, igaz, nagyon rossz állapotban. Most a szülőkhöz fordult. Pálinger Géza személyében áldozatkész asztalos jelentkezett — s hamarosan két ugrószekrény várta a tanulókat az újdonsült tornateremben. Ezután már megkövetelte, hogy a gyerekek is megfelelő felszerelésben jelenjenek meg. Egyre több fehér tornaing, s tornacipő kandikált ki az iskolástáskákból. Minden testnevelési óra új, meg új élményt jelentett a gyerekeknek, különösen, amikor a medicin-labdával és a kézilabdával is megismerkedtek. Lassan a szülők is kezdtek megbarátkozni a tornázással, s a testnevelést, no meg a tornacipőt nem tartották az új tanár hóbortjának. Szelényi Nándor számára pedig az óra mutatója csak azt jelezte, hogy mikor csöngetnek ki vagy be, de hogy a mutató délután 6 vagy este 9 órát jelzett — számára közömbös volt. Ott fúrt-faragott az iskolában, bővítette, szépítette a tornatermet, gyűjtögette a szereket és gondolkozott. Addig-addig gondolkodott, míg egyszer beállított Harka István igazgatóhoz, s elmondta, hogy sok mindenre lenne szüksége még az iskolának ahhoz, hogy olyan testnevelési órákat tartson, mint amilyeneket ő a főiskolán megálmodott. S a közös fejtörésből megszületett az iskolai sportünnepély terve. Felkeresték a szülőket, elmagyarázták nekik, hogy mi mindenre van szükségük, s ha ezeket sikerül megszerezni, értékesebbek  lesznek a testnevelési foglalkozások.



Az eredeti cikk illusztrációja


A papák, a mamák mind munkába álltak, nagyszerű büfé volt és — 1400 forintos tiszta bevétel. 

Ezután már egy szekrény kellett a sok holminak, amelyet a Kund utcaiak szeretetre méltó túlzással szertárnak neveznek. Van abban a „szertárban" súlygolyó, pinpong-ütő, apró futócipők, sőt még melegítők is sorakoznak. Igen, most már ilyesmire is szükség van. hiszen a gyerekek nem érik be a testnevelési órákkal, többet akarnak, s Szelényi Nándor szívesörömest foglalkozik velük az iskolai sportkörben. S a szülők, akik addig nem valami jó szemmel nézték az új testnevelő „hóbortjait”, látva a gyerekek lelkesedését, Szelényi Nándor segítőivé váltak. Az atlétizálni vágyó gyerekek pedig Zelnitzky István* személyében lelkes edzőre találtak. Zelnitzky papa azonban nemcsak az atlétákkal törődik, hanem sok mindenben segítségére van az iskolának. És nem ő az egyetlen, aki szabadidejében kész barkácsolni vagy javítani egy- egy sportszert, hogy gyermekeiknek még nagyobb örömük legyen.

Több gyereknek, aki tornázik, birkózik — sportsikert jósolnak, de Szelényi Nándor ezekre csak ennyit mond:

— Fiatalok ezek, még nem lehet tudni, mi lesz belőlük. Én nem akarok feltétlenül világbajnokokat nevelni, de ha majd netán mégis világbajnok kerül ki közülük, persze nem fogom szégyellni, hogy én biztattam. De nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy ügyesek, jómozgásúak legyenek és szeressék az egészséges testedzést.

Ennél többet testnevelő tanár nem mondhat, s Szelényi Nándor nem is a szavak embere, mindennap azon munkálkodik, hogy vágyai, a mindennapi testnevelési órákon valósággá váljanak.


Réti Anna


Nándi bácsi és egyik kézilabda-csapata (A képről ITT írtunk korábban)


Az eredeti szöveg a sportnapilap 1958. május 25-i számában jelent meg. (14. évfolyam, 102. szám). A lapszám 3. oldala az Arcanum Tudománytárából:  


Képtalálatok a következőre: pdf


* Zelnitzky István, Honvéd egykori trénere, több válogatott atléta nevelőedzője 2002-ben hunyt el. Nyolcvanhat évet élt. 

2020. március 24., kedd

Modern idők

Sokakat fűznek felejthetetlen emlékek régi iskolaépületeinkhez, de kétségtelen, hogy a Vajk utcai telephely átadása nagy előrelépést jelentett. Erről beszélt dr. Horváth Attila tanár úr is a Köznevelés című lapnak 1985-ben. 


Az oktatási hetilap 1985. május 3-án megjelent számában (41. évfolyam/18.) közölte T. Puskás Ildikó összeállítását Vélemények a szaktantermekről címmel. Az iskolánkban kialakult korai gyakorlatról  mesélt egykori munkatársunk: 

"A XVVIII. kerület Kond utcai általános iskola tanulói idén új épületbe költöztek, kabinetrendszerben tanulnak. Horváth Attila tanár szerint az eddigi, a tanárt és a diákot egyaránt fárasztó váltott tanítás helyébe lépett a korszerűbb, a szaktantermi oktatás.


Horváth Attila Kisinócon
(a képet Boros István osztotta meg az öregdiákok Facebook-csoportjában)


— A kabinet egyben az eszközök gyűjtőhelye is — mondja a kolléga —, ezáltal itt könnyebb a tanár munkája. Nem kényszerül a tanítás kezdete előtt vagy a szünetekben térképet, rádiót, írásvetítőt keresni, cipelni. De a kényelmen kívül más haszna is van. Tavaly részt vettem egy Vizsgálatban, melyet az Országos Pedagógiai Intézet végzett. Kérdezőbiztosként sok iskolában megfordultam. Az adatok értékelése még tart, de az már most látható, hogy a tanulók tudásából nyugodtan következtethetünk a szakterem színvonalára, felszereltségére. Kiderült e vizsgálatból továbbá, hogy száz szakterem közül harminc ál szakterem. Vagyis csak a nevében az, felszereltsége nem üt el a hagyományos tantermekétől. De kabinet és kabinet között is nagyok a különbségek, a jól felszereltek nem mindegyikében folyik komoly műhelymunka, annak ellenére, hogy a lehetőségek megvannak hozzá. Ebből is látszik, hogy mennyi minden múlik a tanár személyiségén, felkészültségén, rátermettségén. 
A szaktantermi oktatás kényszerű velejárójának látszik a táskacipelés, a vándorlás. Ez esetenként jó szervezéssel elkerülhető. A szakterem alkalmas arra, hogy benne tankönyveket, albumokat, képeket tároljanak a gyerekek. Ezeket az eszközöket nem kell magukkal vinni az óra végén." 


A teljes cikk:

Képtalálatok a következőre: pdf








2020. március 23., hétfő

"...az iskola olyan hely legyen, ahová a gyerekek szeretnek járni..."

Az alábbi rövid írás a 10 éves Vajk Utcai Általános Iskolát mutatta be a Magyar Hírlap 1994. április 25-i  (95. szám, 6. oldal) kiadásában.


A cikket az átmenetileg ingyenessé tett Arcanum Digitális Tudománytárban találtuk. 





2020. március 22., vasárnap

Örökzöld vadnyugat

Az olvasást semmivel sem lehet pótolni, viszont vannak helyzetek, amikor a hagyományos módszerrel nem juthatunk betűhöz. 



Házimunka, például mosogatás közben kifejezetten bonyolulttá válhat az  olvasás, és az esti mese sem maradhat el csak azért, mert apának vagy anyának nincs már hangja, ereje egy újabb fejezet leküzdéséhez. 

Ilyen esetekre jó a hangoskönyv, esetleg egy rádiójáték. Mindkettőből bőséggel találunk a világhálón.           

Egyik friss kedvencünk a Winnetou 1980-ban készült feldolgozása. A főbb szerepekben olyan kiváló színművészeket hallhatunk, mint Cserhalmi György (Winnetou), Kozák András (Old Shatterhand) vagy Agárdi Gábor (Bancroft). 

Karl May regényét – Szinnai Tivadar fordítása alapján – Bozó László rendezte. A dramaturg Asperján György volt.