Vasárnap mutatták be az iskolánk házi zenekarából is ismert Kovács Adrián zeneszerzői diplomamunkáját, a Karnyónét. Nem láttam, de szeretném látni, sőt szeretném, ha sokan megnézhetnék.
Kezdettől szerencsés, egyben nagyon érdekes gondolatnak tartottam, hogy Adrián Csokonai színpadi művét választotta. Bohózatról van szó, de a zseniális Csokonai humora a mélyből ered. Valahogy úgy, ahogyan ez a fiatal muzsikus is rendszerint összetett, fajsúlyos zenei anyagba rejti egyébként dúdolgatásra csábító melódiáit.
Mindenesetre addig, amíg a Karnyóné valamely szemelvénye előkerül, itt egy szép, bár komolyabb hangvételű példa erre (a videót megint nem engedi beilleszteni a Blogger):
Az előadás első értékelése a Fehér Elefánttól: KOVÁCS ADRIÁN: KARNYÓNÉ.
